Post by Conor Mearhfell on Mar 31, 2010 8:21:40 GMT -5
- Nos hát értem - szólt egykedvűen Conor és közben kicsit idegenkedve nézte meg magának ahogy ez a gyíkszerű lény, neki túlságosan is állati módon falatozgatja azt a malacot. Majd a roxolan szavait hallgatja akit egy kicsit túlságosan megalázkodónak tartott a gyíklénnyel szemben. Egyszer csak dobbantott egyet a lábával.
- Zenét!
Erre több muzsikus jött be akik hegedűvel, fuvolákkal játszottak, de pár perc múltán a király felállt és megállította őket, ekkor Endern és Kaskan is vizsgálódva nézett fel a tányérjaik fölött. Conor a trónhoz lépett és a mellette várakozó gyönyörű hosszú fehér ruhában lévő barna hajó fiatal nő kezét fogta meg lágyan elővezetve a félhomályból.
- Tisztelj meg bennünk nemes Aerfen és énekelj nekünk az ősi regékről.
A hölgy arcán kis pír jelent meg, de a vendégek a trón elé állt ahol mindenki láthatta és nekikezdett. Hangja szívbe markoló volt, egy ősi már rég elfelejtett nyelven énekelt szomorú dallamokat, a király nem ült le, megbabonázva hallgatta a nő énekét, ahogy azt a Csarnokban mindenki tette. Mikor a dal véget ért csend ült a teremre, senki nem evett, senki nem ivott... Conor visszafordult a vendégek felé, ekkor azonban egy nagy darab medvebundás fejszés harcos lépett be a csarnokba, a király füle mellett súgott valamit, majd félreállt.
- Nos nemes urak, örültem látogatásuknak, de az ország ügyei elszólítanak, ha kedvük tartja maradjanak még, de nekem el kell mennem pár napra. Legközelebb is szívesen látnám önöket vendégül.
/ Ha nincs különösebb más, akkor sztem legyen vége a látogatásnak, hogy ne legyenek ennyire lekötve a karik. Ha kell még valami akkor PM /
- Zenét!
Erre több muzsikus jött be akik hegedűvel, fuvolákkal játszottak, de pár perc múltán a király felállt és megállította őket, ekkor Endern és Kaskan is vizsgálódva nézett fel a tányérjaik fölött. Conor a trónhoz lépett és a mellette várakozó gyönyörű hosszú fehér ruhában lévő barna hajó fiatal nő kezét fogta meg lágyan elővezetve a félhomályból.
- Tisztelj meg bennünk nemes Aerfen és énekelj nekünk az ősi regékről.
A hölgy arcán kis pír jelent meg, de a vendégek a trón elé állt ahol mindenki láthatta és nekikezdett. Hangja szívbe markoló volt, egy ősi már rég elfelejtett nyelven énekelt szomorú dallamokat, a király nem ült le, megbabonázva hallgatta a nő énekét, ahogy azt a Csarnokban mindenki tette. Mikor a dal véget ért csend ült a teremre, senki nem evett, senki nem ivott... Conor visszafordult a vendégek felé, ekkor azonban egy nagy darab medvebundás fejszés harcos lépett be a csarnokba, a király füle mellett súgott valamit, majd félreállt.
- Nos nemes urak, örültem látogatásuknak, de az ország ügyei elszólítanak, ha kedvük tartja maradjanak még, de nekem el kell mennem pár napra. Legközelebb is szívesen látnám önöket vendégül.
/ Ha nincs különösebb más, akkor sztem legyen vége a látogatásnak, hogy ne legyenek ennyire lekötve a karik. Ha kell még valami akkor PM /