|
Post by Quo'Zah on Mar 30, 2010 18:22:18 GMT -5
Quo'Zah sietve hagyta el a palota könyvtárszobáját, nagy kapkodásában még el is felejtette, hogy az ajtó elé felfüggesztett fekete függöny mögött ajtó is van. Hangos koppanás kíséretében realizálta, hogy "Lustuf", a komornyik zombi a függönyt már felszerelte ura óhaja szerint, de az ajtót még nem volt ideje leszerelni. "Mit van mit tenni, nem olyan fürge mozgású szegény... Holnapra biztosan kész lesz az ajtó leszerelésével..."
Most, hogy végre megtudta, hol alussza örök álmát Nalmack, a híres harcos, akiről oly sokat olvasott már az egyik könyvben, az Asztrál Toronyba sietett a sötét folyosókon át. Útban a torony felé az egyik szobából egy zombi höööö-zését hallotta. Megtorpant, ez félreérthetelenül Lustuf hangja. Mivel lehet vajon így elfoglalva? Benyitott a kicsiny vendégszobába. Lustuf lomhán kapdosott egy fürge légy után. "Hmmm... Azt parancsoltam volna neki, hogy etesse meg a pókjaimat...?"
Kis ideig elnézte a bamba zombi lehetetlen vállalkozását, majd lesajnálóan megrázta a fejét. Rámutatott a légyre, és egy varázsigét mondott. A levegőben közte és a légy között alig látható mana-szál futott végig. A légy rászállt Lustufra és szorgosan szipókázni kezdte szájszervével. A komornyik megfogta a legyet és elindult vele kifelé, a pókok szobája felé. - Hööööööööööö - jegyezte meg Quo'Zah-nak.
Az Asztrál Toronyban üzenetet küldött Xshi-Hla-Feketének, az egyik kis erejű helytartónak. "Vigyél magaddal 2 lovagot és 10 zombit. Menjetek a keleti határhoz. Haladjatok keletnek a Sovány-Kék-Folyó mentén. A folyón át kell kelnetek, keress egy gázlót. Meg kell találnotok a Tüskés-Dombokat abban az irányban. A dombságon túl lesz egy erdő. Az erdőben keresned kell egy tisztást. Ott van egy rendház. A rendházban fekszik Nalmack, egy híres hős, holtan. Hozd ide a holttestét."
"Értettem, Mester!" - hallotta a választ a fejében Quo'Zah.
|
|
|
Post by Quo'Zah on Apr 1, 2010 8:20:26 GMT -5
Xshi-Hla-Fekete helytartó az egyik városban élt, egy egyszerű kunyhót választott hajlékául. Az üzenet fogadása után menten magához parancsolt 2 bíbor lovagot és maga köré gyűjtött 10 zombit. Így indult meg keletnek, hogy a várostól jó két napnyi gyaloglással megérkezzenek a Sovány-Kék-Folyóhoz.
Újabb két napig kellett vonulniuk északkelet felé a vékony folyó mentén, mire végre talált egy gázlót. A távolban már a Tüskés-Dombokat is látni vélte. Először egy zombit küldött át. A víz a nyakáig ellepte a zombit. A folyó közepére érve a sodrás megkapta az élőholtat, a víz alá seperte és elhordta. Xshi-Hla-Fekete figyelte, felbukkan-e ismét valahol a zombija és szerencséjére így is lett, noha majdnem fél kilómétert sodródott vissza. Mindannyian átkeltek - hasonló módon. A víz alatt szerencsétlenül kapálózva, az iszapba kapaszkodva lökték magukat előre a túlpart felé, miközben a sodrás folyamatosan vitte őket dél-nyugat irányába.
A Tüskés-Dombok az ezen a környéken élő, tüskés szárú bokrokról kapta a nevét. Felmásztak a legmagasabb dombra, hogy a helytartó szétnézhessen. A távolban meg is pillantotta az erdőt, ahová mennie kell. A dombság és az erdő közötti réten jártak, amikor a távolban négy lovas tűnt fel. Feléjük tartottak. Fejükön süveget viseltek, kezeikben íjak, szablyák.
Xshi-Hla-Fekete megparancsolta a zombiknak, hogy állják körbe, majd kivárt. Amint a lovasok közelebb értek, már gyanítani lehetett, hogy belefutottak egy roxolan őrjáratba. Lévén nem szövetséges államról van szó, aki pedig nem szövetséges, az vélhetően ellenség, rohamra indította a két bíbor lovagot. A roxolanok is rohamra fogták. Egy nyílvessző célt tévesztve csapódott le a zombik körül, egy másik pedig belefúródott az egyik élőholtba, és noha sok kárt benne nem okozott, a földre lökte azt. A gyorsan mozgó könnyű lovasok, látván a nehéz fegyverzetű élőholt lovagok rohamát, kitértek előlük, és őket megkerülve rontottak a helytartóra és kis csapatára. A helytartó varázslatba kezdett, amitől az egyik ló, kiváló idomítása ellenére is megzabolázhatatlanul menekülni kezdett. Újabb varázslattal sötétséget vont maga köré. A roxolan vitézek így nem láthatták, hogy pontosan hol van a célpontjuk, akire le akarnak majd sújtani a roham végén. Berongyoltak a sötétbe. Az egyik lovas túl későn vette észre, hogy már elérte a zombikat és nem volt ideje korrigálni az irányt. Kénytelen volt megpróbálni legázolni a zombit. A helytartó félreállt a lovas elöl, aki viszont megbotlott a következő zombiban és lefordult a lováról. A másik két lovas rohama sikeres lett, egy-egy zombi fejét lekaszálták, amint elsuhantak mellettük. Az egyik zombi fej nélkül is megmaradt, a másik viszont összerogyott és többé már nem kelt fel. A földre esett lovast gyorsan közrefogták a zombik. Méregfelhő lepte el a kicsiny csatateret. A lovas köhögni kezdett, és felismerte, hogy ha egy helyben marad, akkor biztosan meghal. Az egyik zombit kardjával lökte félre, a másikba belerúgott egyet, és elrohant az így nyitott résen keresztül. Köhécselve futott ki a sötétből - vesztére; a bíbor lovagok pont ekkor értek vissza, és csatabárdjaikkal lecsapdosták a lovast. Miután a sötétség szerte foszlott, a könnyű lovasok újabb kört tettek, ezúttal nem kockáztatták meg a közelharcot, de legalább egy tucat nyílvessző csapódott be. Harmadik társuk, akinek megrémült lova messzire vitte lovasát, csatlakozott hozzájuk. Xshi-Hla-Fekete hosszasan nézte a távolodó lovasokat. "Elvonulnak, úgy látszik. Egyelőre... Sietnünk kell, mielőtt többed magukkal térnek vissza!"
|
|
|
Post by Quo'Zah on Apr 1, 2010 15:56:12 GMT -5
A kis különítmény bevette magát az erdő mélyébe, a halál szagától az állatok riadtan futottak szét. Három órát kellett bolyonganiuk az erdőben, mire ráleltek egy elhagyatott nagy épületre, amelyet már kezdett a birtokába venni az erdő. Mérete és formája alapján akár egy rendház is lehetne... Körbejárták, hogy megtalálják a nagy kőépület bejáratát. Az ódon faajtó mellett jobb kéz felől egy ember méretű kőszobor állott. Xshi-Hla-Fekete rosszat gyanítva az ajtóhoz küldte egyik zombiját. A kőszobor megmozdult, életre kelt. A zombi hatalmas pofon kíséretében repült hátra. Xshi-Hla-Fekete négy zombit küldött a kőgólem ellen. A küzdelem kissé egyoldalú volt; a zombik ütöttek - semmi, a gólem ütött - zombi repült. A lényeg, hogy utána mindig talpra álltak, és visszamentek küzdeni. "Velük eljátszhat egy darabig..." - gondolta és a megmaradt zombijaival és lovagjaival belépett az ajtón. Sötét folyosókon haladtak végig, mire találtak egy lépcsőt egy föld alatti helyiségbe. A lejárat feletti boltívbe a következő szöveg volt vésve: "Legyen hősünk nyugalma örök, aki megzavarja, annak életére török!" Amint az első zombi átlépett a boltív alatt, hatalmas tűz tört elő a boltív szürke köveiből. A zombi azonnal hamuvá lett, a mögötte álló zombiból csak fekete csonk maradt, a sorban harmadik zombi pedig lángolva sétált tovább. Több tűz kitörés nem történt.
Odalenn egy vaskoporsót találtak egy emelvényre helyezve. "Ez az...!" A koporsón a következő név állt: "Nalmack"
Xshi-Hla-Fekete felnyittatta a koporsót. A zombik és lovagok csak együttes erővel voltak képesek eltávolítani a koporsó nehéz vas tetejét. Benne egy urnát láttak. Az urnán ugyanez a név szerepelt. "WÁÁÁÁÁÁ!" - mérgelődött Xshi-Hla-Fekete. Felnyitotta az urnát, de persze csak hamut talált benne. Azért megfogta, és csalódottan elindult visszafelé. Mielőtt még kiment volna, úgy döntött, hogy ami értéket tud, azt elvisz. Könyveket, tekercseket talált, mágikus relikviákat nem. Kutatását léptek zaja zavarta meg. Előresietett csapatával a kijárat felé, hogy felderítsen. Cseppet sem meglepő mód a gólem haladt feléjük. A meggyulladt zombi már rég fekete darabkákban hevert valamelyik teremben, így a megmaradt két zombit küldte ellene, hogy feltartsák, hogy tovább tudjon kutatni és gyűjtögetni, hogy ne üres kézzel térjen vissza ura elé. Mikor megpakolta magát és a két lovagot, elindultak kifelé. A folyosón már összetörve, szétpréselve, széttaposva feküdt a két zombi. A lovagok és a helytartó is megpróbáltak elsietni mellette. Először az egyik lovag ment, aztán a helytartó, a sorban a legutolsó helyen a másik lovag haladt. Az első lovagot megvédte a páncélja a ránehezedő súlyos csapástól, a helytartót viszont nem. Bal kulcscsontja és lapockája összetört, keze leszakadt. A csontok zörögve hulltak a kőlapokra, a bal kezében vitt könyvekkel, tekercsekkel együtt. Szerencsére jobb kezében azért maradt néhány. A második lovagnak nem volt szerencséje; a kőgólem teljesen elállta az útját. Xshi-Hla-Fekete hallotta, ahogy a csatabárd üti a követ, és ahogy a kőököl nagyokat kondul a mellvérten. Hallotta azt is, ahogy a lovag a földre hull, majd megpróbál felállni, majd újabb ütések záporoznak rá. Addigra megmaradt lovagjával kiértek az épületből az árnyékos erdőbe. A kapu körül zombik széttrancsírozott maradványai hevertek. Megindultak a Shalwordan Királyság felé és megmászták a Tüskés-Dombokat. A dombról visszapillantva méretes lovashordát látott meg a helytartó az alkonyban lovagolni. "Talán még nem láttak meg minket." - reménykedett. Az éjszaka leple alatt Xshi-Hla-Fekete kis kitérőt tett. Egy fa tövéhez vonult a folyópart közelében és ráparancsolt a lovagra, hogy csatabárdjával készítsen egy gödröt. A könyveket, tekercseket ide rejtette, mivel a folyón átvinni azokat nem tudta volna anélkül, hogy a víz el ne mossa a tintát. A gödröt visszatemették, egy kis fűt, néhány növényt szórtak rá, hogy álcázzák, majd olyan szerencsétlenkedve, mint ahogy átjöttek a folyón, most vissza is mentek.
|
|